Szél/jegyzet

Pünkösdi Regatta II.

2015. október 02. 09:32 - Pilsner Úr

Második felvonás

2015. május 24., Vasárnap

Reggel ideális idő várja a versenyzőket széllel és napsütéssel. A mezőny 10-kor indul a keszthelyi főmóló elől, a mai pálya, pedig a Szigliget – Zala torkolat – Keszthely lesz. Jó helyről rajtolunk, mélységből, repülőrajttal, majd jó helyen is haladunk, de a keszthelyi öblöt tegnap óta sem tudtuk kiismerni. Háromszor áll le és indul újra a szél, háromszor osztva újra a lapokat. Az első kettőből még jól kijövünk és előnnyel szabadulunk riválisainkhoz képest, ám az utolsónál betlizünk. Míg ők szépen elhúznak, addig mi ott ragadunk az öbölben lógó vitorlákkal, és mire szabadulunk, a Dolce Vita már egy kilométerrel előttünk jár.

Persze nem csüggedünk, megteszünk minden tőlünk telhetőt, és remek széllel haladunk Szigliget felé. Az előző évek hibáiból tanult taktikánkat ismételgetjük magunknak, miszerint nem dőlünk be a csalogató déli partnak Szigliget után, hanem észak felé hajózunk, hogy aztán gennakerrel száguldhassunk a Zala torkolat felé. Megbeszélésünket egyszer csak valami furcsa zaj zavarja meg hátulról. Hátranézünk, és majd eláll a lélegzetünk, ugyanis alig két méterrel mögöttünk egy 40-es cirkáló tornyosul, ami másodperceken belül belénk csapódik, ha szó szerint nem ugrunk félre, 90 fokkal leejtve a hajót. Senki nem nézett ki a vitorlájuk alól! Mikor ezt számon kértem rajtuk, semmilyen, hangsúlyozom, semmilyen választ nem kaptam, még csak felénk sem néztek! Bocsánatkérésről nem is beszélve…

A következő mérföldkő, a szigligeti bójavétel sima ügy, és határozottságunknak köszönhetően nincs egy pillanatnyi elgyengülés sem, hogy mégis a déli part felé menjünk. Kitartunk a taktikánk mellett, és a györöki csücsökig magányosan megyünk felfele. Ekkor realizáljuk, hogy volt, aki még nálunk is jobban beragadt az elején, mert szembe találkozunk barátainkkal, akik még csak most mennek Szigliget felé.

Györök előtt kicsivel megejtjük a hajót, gennaker fel, és jön az az élmény, aminek jönnie kell. Pilsner Úr gyönyörűen fut a kék gennaker alatt. Még Litkey Bence varrta nekünk 2008-ban, sokat köszönhetünk neki. Jövünk is fel szépen, az sem tűnik kizártnak, hogy beérjük a mezőnyt, olyan jól megyünk rájuk. Másfél mérföldre a bójától hirtelen nagy csattanás, és látjuk, hogy a gennaker lobog előre. Valahogy elszállt a shot. A baj egyszerű: a patentsekli nem bírta a strapát. Minden évben több alkalommal fogadjuk meg, hogy soha többet nem használunk patentseklit. De tényleg nem! Csomót kell kötni, mert abban bízhatunk - a csomót mi csináljuk, a patentseklit nem. A gennakert sikerül leimádkozni és genuával megyünk tovább – igaz, kicsit lassabban, és mire vissza tudnánk kötni és húzni a gennakert, kicsit élesedik a szél és a bóját is elérjük.

A bójavétel után jön a szokásos cirkáló szakasz, persze még mindig a keszthelyi öbölben. A szélfordulókra hihetetlenül figyelni kell. Néha úgy érzem, elvesztem, de aztán azt látom, jobbak a takkjaink, mint a riválisoknak. Befutó előtt nem sokkal, jó barátunk és riválisunk hajójának, az Aquariusnak az útját keresztezzük. Útjogosak, de úgy ítélem meg, elférünk előttük simán. Aztán a simánból ’ippenhogy’ lesz, sőt Aquariusék szerint az sem, mert ki kellett ejteniük. Nincs mit tenni, el kell fogadnom, amit mondtak. Jelzik, hogy ez bizony egy sör lesz! Elnézést kérek, és nyugtázom, de a következő találkozásnál tudjuk még súlyosbítani a helyzetet, mikor lemondva az útjogunkról, magam elé akarom őket engedni, de nem értik a szándékomat. „Akkor most ez még egy sör Imre?” – kérdezem, „Igen!” – hangzik a felelet. Szerencsére a befutóig már nem találkozunk többet, mert mi a parthoz közeli gigászi felpörgést kihasználva 2,5 perccel hamarabb befutunk.

A kikötőbe érve egyből lerójuk sörtartozásunkat az Aquarius-nak. Este jön a hosszú díjkiosztó, ahol külön értékelik a vasárnapi futamot, illetve a tavalyi összetett eredményeket osztályonként, majd utána a kezdődik a szokásos zene, tánc, móka-kacagás a versenyzőkkel, barátainkkal. Mi korán (na jó, inkább nem túl későn) lefekszünk, mert az előrejelzések erős szelet mondanak a hétfői futamra, és kipihentnek kell lennünk.

 

2015. május 25., Hétfő

Reggelre valóban megjött az erős szél, amit vártunk. Az időjárás miatt, a verseny vezetője, Igali Csilla folyamatosan egyeztet a Meteorológiai Szolgálattal és a Vízimentőkkel, majd 8 óra körül biztonsági okokból bejelenti a mai futam törlését. Csilla döntései mindig a vitorlázók érdekeit szolgálták. A futam is fontos, de a biztonság a legfontosabb. Érdekes módon most nem hallani a „végre itt a jó szél, miért nincs futam” tartalmú hőzöngéseket, valószínűleg még alszanak, vagy pedig, ők el sem jöttek. Csilla tájékoztatja a hajósokat, hogy a hajókat péntekig a verseny eltörlésére való tekintettel térítésmentesen itt lehet hagyni a kikötőben, azoknak pedig, akiknek viszont el kell indulni a hajóval visszafele jó szelet kíván, hozzátéve, hogy a Vízimentők kint lesznek, és figyelnek a vízen levőkre, mert az ördög nem alszik, hanem a részletekben lakozik.

Szólj hozzá!

Pünkösdi Regatta I.

2015. szeptember 11. 16:21 - Pilsner Úr

Első felvonás

Mint volt róla szó korábban, megpróbáljuk kicsit megidézni a vitorlás versenyek hangulatát, hogy azok, akik nem tudják, hogy milyen, azok átérezhessék, akik meg aktív versenyzők, azok visszaemlékezhessenek a futamokra, és az elmúlt szezonra. Ennek a jegyében következik most a Pünkösdi Regatta, még májusból:

 

2015. május 23., Szombat

A kora reggeli ébresztő után a szomszéd mólóig sem lehet ellátni a szakadó esőben, ami lássuk be, nem épp vitorlázásra csalogató időjárás. Kész csoda, hogy közel 160 hajó eljött a háromnapos versenyre. Ahogy Igali Csilla, a verseny vezetője mondta, „Csak a kemény mag van itt”.

Keleties szél fújt a rajt idején, de az egyik időjárási modell szerint, ez később észak felé fog elfordulni. A másik modell szerint, előbb kis időre dél-kelet felé fordul, amit rövid leállás után követ majd az északi szél. Mi, ez utóbbit tartva valószínűbbnek, a rajtvonal déli részén terveztük a rajtot, hogy a középvíztől inkább délre hajózva bármelyik szélirány jó legyen. Hozzájárult a döntéshez, hogy a rajtvonal északi részén szokás szerint óriási tömörülés volt, és a nagy tömegben sosincs dolgunk… Lent szellősebb volt a mezőny, az előttünk elszáguldó RSM DTM fekete katamaránja mégis elgondolkodtatott, vajon képes lenne-e bármelyikünk egy hirtelen kitérésre. Ők a nagy, mi, pedig a kis sebességünk miatt…

Készülünk a startra, keressük a megfelelő rést a rajtvonalon, közben az eső hol esik, hol nem. Mindenesetre a verseny stratégiáját sikerül gyorsan meghatározni: minél előbb fussunk be Keszthelyen!

A rajt jól sikerül, tiszta széllel, nagy sebességgel indulunk, bár maradt benne, úgy 10 másodperc a túlzott óvatosságunk miatt. Három perc múlva már húzhatnánk is a bőszeles vitorlát, de várnunk kell, míg tisztázzuk magunkat: két hajó menne alapvitorlázattal felfele, mi spinnakerrel lefele. Szerencsére meg tudjuk beszélni a dolgot, és így mindenki mehet a dolgára, nem kell a 30 mérföldes táv első párszáz méterén feleslegesen csatározni.

Felhúzzuk a spinnakert, és kezdetét veszi a rohanás. Pilsner Úr gyönyörűen fut, folyamatosan kell shotolni, mi pedig elégedetten tesszük a dolgunkat. Közben néha 20 csomó fölé is megy a szél, amivel a határainkat feszegetjük a spivel, de hiszünk abban, hogy ez csökkenni fog.

Minden jel arra utal, hogy bejön a meteotaktika. A szél kelet-délkeletibe fordul, és Balatönőszöd-Zánka között már félvízen hausolnunk kell, hogy tarthassuk az irányt, és, hogy távol maradjunk az északi parttól és az ott spinnakerező tömegtől. Majd a szél élesedni kezd, és örömmel látjuk, hogy az északi parton hajózóknak, köztünk riválisainknak is, le kell venniük a spit, és lelassulnak. Mi egy darabig még szépen haladunk, aztán mi is alapvitorlázatra váltunk, melyen ott virít a minket támogató Budapest Boat Show kiállítás logoja. Levételkor a spi szokatlanul nehezen jön le. Valami nincs rendben, mintha szorulna a kötél. Pár perc múlva ismét vissza tudjuk húzni egy rövid időre, de felfele is nehézkesen megy, és később, amikor levesszük lefele, akkor is akad. Az Ábrahámhegy környékén végleg levesszük. Márk kicsit értetlenkedve mutatja a fordítócsigát a kötélen: „Ez itt jól néz ki?” „Hát, nem. Nagyon nem.” Kiszakadt az árbocból a fordítócsiga, ezért szorult a kötél. Ezzel a spiről mára le van a gond.

A tervezett rövid leállás után megjön az ígért észak-északnyugati szél, mi pedig genuával robogunk tovább. Bár az előttünk álló szigligeti öböltől kicsit tartunk, nem történik semmi gorombaság és jó széllel, jó sebességgel megyünk. Egyfolytában shotolunk, állítjuk a vitorlákat és le nem vesszük a szemünket a szalagokról. Ekkorra már jelentősnek mondható az előnyünk legnagyobb riválisunkkal, Sáfián Lacival és a Dolce Vitával szemben. Igaz, folyamatosan faragják a hátrányukat, de megnyugtató a távolság. Évek óta versenyzünk velük és jól ismerjük őket. Lacinak hihetetlen jók a megérzései, a Dolce Vita, pedig egy gyors hajó, ráadásul hajókezelésben is erősek, és a csapat is nagyon összeszokott.

Hajókezelésben, persze mi is jók vagyunk, hiszen családi csapatként ugyanaz a hat kéz viszi a hajót évek óta, ami nagyon fontos. Összenőttünk a hajóval, mindent tudunk egymásról. De sajnos taktikában nem vagyunk a legerősebbek, és ezt most be is mutatjuk, ahogy elérkezünk a györöki csücsökhöz. Tudjuk, hogy nem szabad túl közel menni hozzá, mert akkor leáll a szél, de persze közel megyünk. Csapdába estünk, amiből a spivel tudnánk délebbre menekülni a szélért, de azt ma már nem tudjuk felhúzni, a gennaker pedig nincs bekészítve. Mire eldöntjük, hogy mi legyen, és végre előszedjük, és felhúzzuk a gennakert, a Dolce Vita vészesen megközelít minket. Nagy nehezen megkapjuk a szelet és elindulunk Keszthely felé. A keszthelyi öböl azonban hozza kiszámíthatatlan formáját, és persze mi is: a kiismerhetetlen öblöt most sem sikerül kiismernünk. A szél pörög, forog, leáll, majd megindul, de persze többnyire csak ott, ahol nem mi vagyunk. Így a Dolce Vita végül megelőz minket.

A befutóra végre visszajön a szél, és ugyan a Dolce Vita előttünk ér be, de nem eléggé, így az előnyszámrendszer miatt az osztályban hatodikként, mögöttünk végez a 24 indulóból. Mi másodikak lettünk.

Ahogy vége a mai futamnak, jön a lepacsizás, gratuláció, majd leszerelés után irány a Libás kikötő, ami otthont ad Pilsner Úrnak, és a többi résztvevő hajónak. A verseny után beindul a kikötői társasági élet, de ebbe sajnos csak későn tudunk bekapcsolódni, mivel először a Pilsner Úrról kell gondoskodni. A spi kiszakadt fordítócsigáját kell megjavítani. Sikerül popszegecset és behúzót szerezni az egyik keszthelyi barátunktól, aztán irány fel az árbocra, és visszaszegecselni a kiszakadt veretet.

Mikor mindennel végeztünk, csatlakozunk a többiekhez, és jöhet az esti beszélgetés a hajóstársakkal és rég nem látott ismerősökkel. Ilyenkor mindenki köszönti egymást és nagy beszélgetések alakulnak ki. Ekkor köttetnek a nagy barátságok. Engem a másnapi fejfájás réme, azért visszatart az igazi rock and rolltól, és időben visszavonulunk a családdal aludni. Holnap vár minket a regatta második futama.

Szólj hozzá!

SZIGET-re luxussal!

2015. augusztus 10. 12:32 - Budapest Boat Show

Képzeld el, hogy ülsz egy hajóban, mely békésen ringatózik a vízen, majd amikor nekiindulsz, a több mint kétszázötven lótól felágaskodik a motorcsónak, a ruhádat tépi a szél, a gyorsulás a puha bőrülésbe nyom, és hatvannal hasítod a hullámokat, miközben a fülig érő mosolyt egyszerűen nem tudod eltüntetni az arcodról.

szigetre_luxussal.JPGTudom, tudom, arról volt szó, hogy ez egy vitorlás blog, és ehhez kapcsolódó témában írunk majd, de emellett nem tudok szó nélkül elmenni. Mint tudjátok, augusztusban évek óta van egy hét, melyen megtelik a főváros külföldiekkel, akik a legnagyobb hazai fesztiválra érkeznek, hogy kitombolhassák magukat. Idén ez a hét ma kezdődik.

Mivel a SZIGET Fesztivált nem kell bemutatnom senkinek, inkább elmondom, hogy hol kapcsolódik egymáshoz ez a kettő. A SZIGET Fesztivál egyik szolgáltatása a SZIGET VIP HAJÓ, ami igazából két motorcsónak, egy Crownline 19 SS és egy FourWinns 195, melyeket több mint 250 ló ereje tol a vízen. Ez a szolgáltatás egy exkluzív vízitaxiként írható le leginkább, mely a Batthyány térről közvetlenül a fesztivál belépési pontjára viszi a fesztiválozókat. Teszi ráadásul mindezt pusztán 4000 forintért! A hajók a fesztivál alatt minden este 17-21 óra köztt szállítják majd az utasokat, kezdve a mai nappal.

Ha megjött a kedvetek, vagy többre vagytok kíváncsiak, akkor menjetek a boatshow.hu-ra, ahol mind az információkat, mind a jegyet beszerezhetitek.

Addig is jó fesztiválozást, a bátrabbakkal, pedig találkozunk a hajón!

Szólj hozzá!

Hogyan kezdesz vitorlázni?

2015. július 30. 17:01 - Budapest Boat Show

Belecsöppensz egy új világba, és először csak kapkodod a fejed. Új partnerek, ismeretlen nevek, cégek, márkák, furcsa szakkifejezések, és rajtad kívül mindenkinek minden egyértelmű: honnan fog fújni a szél Tihanynál, melyik kikötő hol van, miről ismert, hol lehet a legjobbat enni, hova érdemesebb inkább szendviccsel készülni, melyik márka mire jó, ésatöbbi, ésatöbbi... Aztán ezeket lassan-lassan elkezded megtanulni, megszokni. Van azonban valami, amit nem tudsz, és nem is akarsz megszokni, ha ilyen közel vagy a tűzhöz vízhez: hogy nem tudsz vitorlázni. Aki kapcsolatba kerül vele, szerintem óhatatlanul is elkezd vonzódni ehhez a hobbihoz, életformához. Nem csak maga a sebesség, az élmény, a természet, és az arcodba csapó szél, vízpermet, vagy a kaland vonz, hanem, hogy egy kikötőben mindenki mindenkit ismer, mindenkinek barátja, mint egy nagy család. Hiszen az egyikkel egy versenyen a múltkor fej-fej mellett rohantátok végig az utolsó szakaszt, a másik melletted áll a kikötőben, a harmadik adott egy jó tippet, hogy hol a legfinomabb a kávé. És ezt csak kívülről nézni néha szinte fáj.

Persze pénzed nincsen rá, ez biztosan drága dolog! Ugyan fogalmunk nem volt róla, hogy megy ez, de magunkban már vagy egy éve feladtuk a reményt, hogy valaha is a habokat fogjuk szelni vidáman. Mi más ez, mint az emberi lustaság, vagy a fiatalok mindentudó pökhendisége? Hiszen bárhova fordulunk, vitorlázókkal dolgozunk, és az interneten is halomban hevernek az infók mellettünk, mi pedig utána sem néztünk a költségeknek…

hogyan_kezdesz_vitorlazni.jpg

Aztán újra eljött a nyár, a projekttervezés és vitorlásversenyek időszaka, és megint ránk tört a késztetés, hogy hajóba vessük magunkat, és akkor jött a „nagy” ötlet, mi lenne, ha utána néznénk? Aztán persze hamar kiderült, hogy előítéleteink elvakítottak minket, hiszen az oktatás ára nagyjából egy autós jogsiéval egyezik meg, és ehhez a felszerelést minden egyébbel az iskolák biztosítanak. Ha pedig pesti iskolát választunk, akkor ezen felül, ha nincs bérletünk, max. egy buszjegy ára lesz a teljes plusz kiadásunk.

Így történt, hogy elhatároztuk, hogy idén megtanulunk vitorlázni, és remélhetőleg a nyár végén hajóba is szállunk. Így a régóta dédelgetett álmunk válhat valóra!

És ígérjük, ha így alakul, akkor kegyetlen önkritikával számolunk be minden esetleges bénázásról, kudarcról, de ha úgy alakul, arcátlan magabiztossággal harsogjuk világgá sikereinket, istenadta tehetségünket is. Úgyhogy szurkoljatok nekünk, hogy megtaláljuk a megfelelő iskolát, hogy minél több érdekes/vicces olvasnivalóval láthassunk el titeket!

Szólj hozzá!

Kékszalag élménybeszámoló | 1. rész

2015. július 23. 10:08 - Pilsner Úr

a kék ötven árnyalata…

Volt már viharos Szalagunk, és volt szélcsendes is. Előfordult, hogy még éjszaka befutottunk, de akadt már olyan is, hogy csak másnap este értünk célba. Volt esős, mindenhova kreutzolós, volt árboctörős, na meg volt árvaszúnyogos is. Egyszóval nagyon sokféle Kékszalagot éltünk már át, így együtt.

Az idei Szalag nagy részét a szélkeresgélés tette ki. Csütörtök reggel 9 órakor kis szélben és indokolatlan hőségben vágtunk neki a tókerülésnek. Gondos tervezés ide vagy oda, nem igazán sikerült kipihennünk magunkat. Ennek ellenére nagyon jót rajtoltunk, tiszta pozícióban – már amennyire egy pozíció tiszta tud lenni egy ekkora mezőnyben. A folyamatos leálló szélben létfontosságú volt, hogy a frissülések a lehető legközelebb érjék a hajókat, különben csak a véget nem érőnek tűnő várakozás marad a tűző napon, a magukkal nem bíró motorosok okozta döghullámzásban – ez a téma önmagában is megérne egy külön bejegyzést is, de ezt majd máskor. A szélfürkészésben ezúttal egész ügyesek voltunk, a meteotaktika is bejött, és szerencsénk is volt, így rendre sikerült meglépnünk az ácsorgásból, és magunk mögött hagyni a mezőnyt. Az ilyen látványos, szívmelengető szökéseket persze mindig követi az a rész, amikor a szél leáll, majd hátulról frissül, és a nyakunkba hozza az egész hátrahagyott mezőnyt.

kekszalag-pilsner_ur_szembol.jpg

Fotó: Hajó Magazin

A keleti medence első szakasza idén is meghatározó volt, az örökös észak-dél ellentétben próbálta mindenki a legjobb tudása szerint megjósolni, melyik part lesz a nyerő. A már-már rulettjátékra emlékeztető oldalválasztás végül sokak számára orosz rulettként végződött…

Mi északon mentünk, többnyire egészen a partig kihúzva a takkokat, keresve a szelet, figyelve a szélfordulókat. A Paloznaki-öböl magasságában kezdett látszódni, hogy vízközép felé rohamosan csökken a szél, így teljesen a part felé vettük az irányt. Természetesen a szél itt is lement, viszont a bent rekedtekkel ellentétben mi 50 méterről élvezhettük a kikötőt építő cölöpverő robaját, míg félcsomós sebességünkkel, jó félóra alatt elhaladtunk mellette.

Az alsóörsi csücsök is vízválasztó, avagy szélválasztó szokott lenni Kenese felé. A csücsöktől már inkább irányra kell menni Kenese felé. De van, amikor nem… Ismét hangsúlyos szerepet kapott a tó ismerete, a megérzések és persze a szerencse. Mi Kenesét választottuk, de láttuk, hogy az Almádi – Fűzfői-öböl útvonalon körbehajózók tetemes előnyre tettek szert. Végül, ha nem is száguldva, de stabilan 2 csomóval, később már gennakerrel 3 csomóval értük el a kenesei pályajelet 13:50-kor, szerintünk elég jó helyen. Siófok felé sok okosság nincs, menni kell irányra. Sóstóhoz közeledve lelassultunk, és a Kenese környékén ekkor még lengedező szél kezdte a nyakunkba fújni a mezőnyt. Aztán a szél elállt, majd valami leheletnyi keleties frissülés kezdődött, amit elsők között vettünk észre, és elsőként húztunk spinnakert. Persze a spinnakerezést nehéz észrevétlenül csinálni, nem lehet titokban tartani, előbb utóbb mindenütt megjelentek a lassanként kiálló bőszeles lufik – többnyire hátulról.

Szokásos, „örömteli” pillanat, mikor a Dolce Vita már látó- és hallótávolságon belül van… Sáfián Laci ezt ezúttal még meg is fejelte, és telefonon jelezte, hogy közeledik, összedobhatnánk nekik valami vendégváró falatkákat, hiszen nálunk köztudottan jó a catering. Ezután Laci mégis inkább elegánsan beigazított vízközép felé, ahol a spinnakere lefonnyadt, ezzel meghiúsítva a találkozót, amit mi persze cseppet sem bántunk.

Két órán át tartó, 1 csomó alatti vánszorgás után kezdtük meg a rohanást, és 18:10-kor, 3 csomós sebességgel vettük a bóját Siófokon.

A cateringre a Pilsner Úron egyébként valóban nincs panasz! Nyáron a hajón élünk, ami azt is jelenti, hogy zömmel a hajón is étkezünk, sütünk-főzünk, és a hűtőnk természetesen mindig rejt egy-két hideg sört. Az évek során összeszedtünk néhány egyszerű, a hajón akár menetben is gyorsan és egyszerűen elkészíthető receptet, kialakult a főzőcskézés módja, rendje. Családi csapatként többé-kevésbé a fedélzeten is érvényesül a klasszikus munkamegosztási modell, így a kosztért első sorban anya a felelős. A Szalagon persze nincs főtt étel. Hárman vagyunk összesen, mindig minden kézre szükség van, ezért előre betáraztunk jó pár szendvicset – tonhalasat és sajtosat. A gasztronómiai tetőpontot, a konyhaművészeti katarzist, idén a gőzölgő zacskós leves jelentette napnyugta körül.

Tovább
Szólj hozzá!

Kékszalag élménybeszámoló | 0. rész

2015. július 09. 17:11 - Pilsner Úr

avagy a prológus prológusa

A Kékszalagról hazafelé azon kezdtünk el tanakodni, hogy hogyan kezdődött, melyik versenyen is voltunk először. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy hajózni 2000 körül azért kezdtünk el, mert barátaink gyakran vendégül láttak minket hajójukon Balatonaligán, és beleszerettünk a vitorlázásba. Egészen tavalyig egyébként mi is ebben a kikötőben töltöttük a szezont évről-évre. Abban is biztosak voltunk, hogy Pilsner Úr 2003-ban került hozzánk, abban azonban, hogy melyik volt az első versenyünk, hirtelen nem tudtunk dűlőre jutni. Apa szerint valami háziversenyen indultunk először, anya pedig úgy emlékszik, az egykori Uniqa Regattán (korábban Aranysekli, később Balaton Regatta, majd Bahart Regatta) próbáltuk ki magunkat és Pilsner Urat első ízben. Szerintem a Kékszalagon voltunk először, bár én akkoriban még elég kicsi voltam, homályosak, és lehet, hogy tévesek is az emlékeim. Minden esetre bennem az az emlékkép él, hogy a vitorlásversenyzés számunkra a Szalagon kezdődött el, most már több mint 10 évvel ezelőtt. Kettőezervalahányban azért indultunk Európa legnagyobb tókerülő versenyén, mert akkoriban rengeteget túráztunk a Balatonon, és kíváncsiak voltunk, hogy tudjuk-e teljesíteni, végig tudjuk-e egyben csinálni a tókerülést. Végig tudtuk. Ez akkor számunkra legalább akkora örömöt és elégedettséget okozott, mint először áthajózni önállóan a „Csövön”, első Kékszalagunk előtt 4-5 évvel! Ma már persze mosolyogva tekintünk vissza erre az izgatottságra, hiszen rutinos hajósoknak ez kis túlzással olyan, mint átmenni a nappaliból a fürdőszobába, de nekünk akkor hatalmas élményt jelentett. Szóval végigmentünk a Kékszalagon, és azonnal rákaptunk a versenyzés ízére, különös tekintettel apára, aki gyakorlatilag azonnal a vitorlás sport megszállottja lett. Ez természetesen nem csak a versengésben, az erőpróbában, és a rivalizálásban merül ki. A versenyek hangulata, az azokat megelőző készülődés és az őket követő levezetés, a kikötői kocsmákban az elfogyasztott fröccsök mennyiségével egyenes arányban kiszínezett élménybeszámolók, a társaság, az ismerősök és ismeretlenek, és számunkra persze a család együttléte és közös munkája mind-mind hozzáadódik ehhez az élményhez.

pilsnerur.jpg

Akár így kezdődött, akár nem, abban minden esetre egészen biztos vagyok, hogy a Kékszalag jelentős lépés volt nekünk a versenyzésben. Akkor, kétezervalahányban még az volt a cél, hogy végigcsináljuk, teljesítsük a kihívást, idén pedig már azért mentünk, hogy dobogóra álljunk. Teljesítményünk ezúttal azonban „csak” egy 5. helyre volt elég osztályunkban, a kissé kaotikus, és igen népes Yardstick II, 76 egységből álló mezőnyében. Azért persze nem panaszkodunk, ennek is nagyon örülünk, és reméljük, jövőre még boldogabbak lehetünk majd.

Egy kicsit mindenki az eredményért csinálja, de az eredményen kívül – és sorrendben nem feltétlenül utána – a legfontosabb motiváció még mindig a kihívás, a teljesítmény, a próbatétel. Versenyről-versenyre próbálunk többet nyújtani, próbálunk jobban teljesíteni, mint legutóbb. És még ha az eredményünkön – köszönhetően a Yardstick előnyszámrendszer sajátosságának, és tökéletlenségének – nem is minden alkalommal látszik a fejlődés, mi olyankor is érezni szoktuk, hogy most jól csináltuk, nagyot mentünk, jobbak voltunk, mint a múlt héten, vagy a Kékszalag esetében, mint tavaly. Az idei Kékszalagon pedig tényleg nagyot mentünk, jó verseny volt, nagyon élveztük, nekem eddig ez volt a kedvenc Szalagom – bár ugyanezt gondoltam a legutóbbiról is, meg az azt megelőzőről, meg az azt megelőzőről.

Szólj hozzá!

A tiszta víz

2015. július 02. 19:05 - Budapest Boat Show

pilsnerur-bbs.jpgGondoljatok bele, egy egész éven keresztül dolgoztok valamin, de valójában ebből a 365 napból csak négy az, amikor az célcsoportod ténylegesen találkozik is a munkátok eredményével. Mi ez, ha nem időpocsékolás? Ennek kiküszöbölésére jött létre a Szél/jegyzet.

A Budapest Boat Show kiállítás szervezőiként, eddig is az volt a célunk, hogy a vitorlás életformát, hobbit közelebb hozzuk hozzátok, és betekintést nyújtsunk ebbe a zártnak tűnő, de sokszínű és igenis nyitott világba. Ezzel a bloggal ezt a jó esetben is négy napot szeretnénk kibővíteni, hogy ne csak a kiállításon találkozzatok hajókkal, sztorikkal, érdekességekkel, és persze magával a szakmával. Bemutatjuk majd, hogy egyszerű földi halandóként hogy jutottunk el oda, hogy mi már megértjük miről is beszél két vitorlázó egy verseny után.

Saját élményeinken kívül tapasztalt vitorlázók beszámolóit olvashatjátok, tippeket kaptok, hogy mire figyeljetek oda vitorlás bérlésnél, vásárlásnál. Hajós túrákról, kikötőkről lesz szó, és persze megtudhatjátok, hol szerezhetitek be a legszükségesebb és legszükségtelenebb kiegészítőket is. Szóval igyekszünk körbejárni az összes lehetséges kapcsolódási pontot köztetek és a vitorlázás között.

A következő és egyben első tisztes poszt a Kékszalag köré fog épülni, hiszen melyik másik esemény adná vissza jobban a vitorlás életérzést? Addig is igyatok egy hideg fröccsöt a nagy melegre és a blog születésére, mi pedig hamarosan jövünk!

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása