Belecsöppensz egy új világba, és először csak kapkodod a fejed. Új partnerek, ismeretlen nevek, cégek, márkák, furcsa szakkifejezések, és rajtad kívül mindenkinek minden egyértelmű: honnan fog fújni a szél Tihanynál, melyik kikötő hol van, miről ismert, hol lehet a legjobbat enni, hova érdemesebb inkább szendviccsel készülni, melyik márka mire jó, ésatöbbi, ésatöbbi... Aztán ezeket lassan-lassan elkezded megtanulni, megszokni. Van azonban valami, amit nem tudsz, és nem is akarsz megszokni, ha ilyen közel vagy a tűzhöz vízhez: hogy nem tudsz vitorlázni. Aki kapcsolatba kerül vele, szerintem óhatatlanul is elkezd vonzódni ehhez a hobbihoz, életformához. Nem csak maga a sebesség, az élmény, a természet, és az arcodba csapó szél, vízpermet, vagy a kaland vonz, hanem, hogy egy kikötőben mindenki mindenkit ismer, mindenkinek barátja, mint egy nagy család. Hiszen az egyikkel egy versenyen a múltkor fej-fej mellett rohantátok végig az utolsó szakaszt, a másik melletted áll a kikötőben, a harmadik adott egy jó tippet, hogy hol a legfinomabb a kávé. És ezt csak kívülről nézni néha szinte fáj.

Persze pénzed nincsen rá, ez biztosan drága dolog! Ugyan fogalmunk nem volt róla, hogy megy ez, de magunkban már vagy egy éve feladtuk a reményt, hogy valaha is a habokat fogjuk szelni vidáman. Mi más ez, mint az emberi lustaság, vagy a fiatalok mindentudó pökhendisége? Hiszen bárhova fordulunk, vitorlázókkal dolgozunk, és az interneten is halomban hevernek az infók mellettünk, mi pedig utána sem néztünk a költségeknek…

Aztán újra eljött a nyár, a projekttervezés és vitorlásversenyek időszaka, és megint ránk tört a késztetés, hogy hajóba vessük magunkat, és akkor jött a „nagy” ötlet, mi lenne, ha utána néznénk? Aztán persze hamar kiderült, hogy előítéleteink elvakítottak minket, hiszen az oktatás ára nagyjából egy autós jogsiéval egyezik meg, és ehhez a felszerelést minden egyébbel az iskolák biztosítanak. Ha pedig pesti iskolát választunk, akkor ezen felül, ha nincs bérletünk, max. egy buszjegy ára lesz a teljes plusz kiadásunk.

Így történt, hogy elhatároztuk, hogy idén megtanulunk vitorlázni, és remélhetőleg a nyár végén hajóba is szállunk. Így a régóta dédelgetett álmunk válhat valóra!

És ígérjük, ha így alakul, akkor kegyetlen önkritikával számolunk be minden esetleges bénázásról, kudarcról, de ha úgy alakul, arcátlan magabiztossággal harsogjuk világgá sikereinket, istenadta tehetségünket is. Úgyhogy szurkoljatok nekünk, hogy megtaláljuk a megfelelő iskolát, hogy minél több érdekes/vicces olvasnivalóval láthassunk el titeket!