2015. május 24., Vasárnap

Reggel ideális idő várja a versenyzőket széllel és napsütéssel. A mezőny 10-kor indul a keszthelyi főmóló elől, a mai pálya, pedig a Szigliget – Zala torkolat – Keszthely lesz. Jó helyről rajtolunk, mélységből, repülőrajttal, majd jó helyen is haladunk, de a keszthelyi öblöt tegnap óta sem tudtuk kiismerni. Háromszor áll le és indul újra a szél, háromszor osztva újra a lapokat. Az első kettőből még jól kijövünk és előnnyel szabadulunk riválisainkhoz képest, ám az utolsónál betlizünk. Míg ők szépen elhúznak, addig mi ott ragadunk az öbölben lógó vitorlákkal, és mire szabadulunk, a Dolce Vita már egy kilométerrel előttünk jár.

Persze nem csüggedünk, megteszünk minden tőlünk telhetőt, és remek széllel haladunk Szigliget felé. Az előző évek hibáiból tanult taktikánkat ismételgetjük magunknak, miszerint nem dőlünk be a csalogató déli partnak Szigliget után, hanem észak felé hajózunk, hogy aztán gennakerrel száguldhassunk a Zala torkolat felé. Megbeszélésünket egyszer csak valami furcsa zaj zavarja meg hátulról. Hátranézünk, és majd eláll a lélegzetünk, ugyanis alig két méterrel mögöttünk egy 40-es cirkáló tornyosul, ami másodperceken belül belénk csapódik, ha szó szerint nem ugrunk félre, 90 fokkal leejtve a hajót. Senki nem nézett ki a vitorlájuk alól! Mikor ezt számon kértem rajtuk, semmilyen, hangsúlyozom, semmilyen választ nem kaptam, még csak felénk sem néztek! Bocsánatkérésről nem is beszélve…

A következő mérföldkő, a szigligeti bójavétel sima ügy, és határozottságunknak köszönhetően nincs egy pillanatnyi elgyengülés sem, hogy mégis a déli part felé menjünk. Kitartunk a taktikánk mellett, és a györöki csücsökig magányosan megyünk felfele. Ekkor realizáljuk, hogy volt, aki még nálunk is jobban beragadt az elején, mert szembe találkozunk barátainkkal, akik még csak most mennek Szigliget felé.

Györök előtt kicsivel megejtjük a hajót, gennaker fel, és jön az az élmény, aminek jönnie kell. Pilsner Úr gyönyörűen fut a kék gennaker alatt. Még Litkey Bence varrta nekünk 2008-ban, sokat köszönhetünk neki. Jövünk is fel szépen, az sem tűnik kizártnak, hogy beérjük a mezőnyt, olyan jól megyünk rájuk. Másfél mérföldre a bójától hirtelen nagy csattanás, és látjuk, hogy a gennaker lobog előre. Valahogy elszállt a shot. A baj egyszerű: a patentsekli nem bírta a strapát. Minden évben több alkalommal fogadjuk meg, hogy soha többet nem használunk patentseklit. De tényleg nem! Csomót kell kötni, mert abban bízhatunk - a csomót mi csináljuk, a patentseklit nem. A gennakert sikerül leimádkozni és genuával megyünk tovább – igaz, kicsit lassabban, és mire vissza tudnánk kötni és húzni a gennakert, kicsit élesedik a szél és a bóját is elérjük.

A bójavétel után jön a szokásos cirkáló szakasz, persze még mindig a keszthelyi öbölben. A szélfordulókra hihetetlenül figyelni kell. Néha úgy érzem, elvesztem, de aztán azt látom, jobbak a takkjaink, mint a riválisoknak. Befutó előtt nem sokkal, jó barátunk és riválisunk hajójának, az Aquariusnak az útját keresztezzük. Útjogosak, de úgy ítélem meg, elférünk előttük simán. Aztán a simánból ’ippenhogy’ lesz, sőt Aquariusék szerint az sem, mert ki kellett ejteniük. Nincs mit tenni, el kell fogadnom, amit mondtak. Jelzik, hogy ez bizony egy sör lesz! Elnézést kérek, és nyugtázom, de a következő találkozásnál tudjuk még súlyosbítani a helyzetet, mikor lemondva az útjogunkról, magam elé akarom őket engedni, de nem értik a szándékomat. „Akkor most ez még egy sör Imre?” – kérdezem, „Igen!” – hangzik a felelet. Szerencsére a befutóig már nem találkozunk többet, mert mi a parthoz közeli gigászi felpörgést kihasználva 2,5 perccel hamarabb befutunk.

A kikötőbe érve egyből lerójuk sörtartozásunkat az Aquarius-nak. Este jön a hosszú díjkiosztó, ahol külön értékelik a vasárnapi futamot, illetve a tavalyi összetett eredményeket osztályonként, majd utána a kezdődik a szokásos zene, tánc, móka-kacagás a versenyzőkkel, barátainkkal. Mi korán (na jó, inkább nem túl későn) lefekszünk, mert az előrejelzések erős szelet mondanak a hétfői futamra, és kipihentnek kell lennünk.

2015. május 25., Hétfő

Reggelre valóban megjött az erős szél, amit vártunk. Az időjárás miatt, a verseny vezetője, Igali Csilla folyamatosan egyeztet a Meteorológiai Szolgálattal és a Vízimentőkkel, majd 8 óra körül biztonsági okokból bejelenti a mai futam törlését. Csilla döntései mindig a vitorlázók érdekeit szolgálták. A futam is fontos, de a biztonság a legfontosabb. Érdekes módon most nem hallani a „végre itt a jó szél, miért nincs futam” tartalmú hőzöngéseket, valószínűleg még alszanak, vagy pedig, ők el sem jöttek. Csilla tájékoztatja a hajósokat, hogy a hajókat péntekig a verseny eltörlésére való tekintettel térítésmentesen itt lehet hagyni a kikötőben, azoknak pedig, akiknek viszont el kell indulni a hajóval visszafele jó szelet kíván, hozzátéve, hogy a Vízimentők kint lesznek, és figyelnek a vízen levőkre, mert az ördög nem alszik, hanem a részletekben lakozik.